Ablakszigetelés macskáknak

Keresztanyám az az igazi állatbarát, akiket csak a filmekben lát az ember. Tudjátok, azok az ijesztő, véresszájú állatvédők, akik fanatikusan a szívükön viselik Isten minden kis teremtményének a sorsát. Félreértés ne essék, én is nagyon szeretem az állatokat, sőt van is egy macskám, illetve évek óta nagyon szeretnék egy kutyát, csak eddig sajnos a körülmények mindig úgy adódtak, hogy nem tudtam bevállalni.

Keresztanyámnak viszont van legalább négy macskája a házban, egy kutyája félig a házban, félig az udvaron, valamint megetet minden kóbor állatot, ami arra téved. Hiába mondjuk neki, hogy így nem is fog tőlük megszabadulni, ez őt nem zavarja. A benti cicák nagy része is kezdetben kinti macskaként indultak, csak hát olyan kis esendőek és szomorú sorsúak voltak, hogy keresztanyám inkább beengedte őket a lakásba. Nagy részük gyerekkoruk óta bent vannak, így volt már elég idejük szobatisztaságra szokni, és az öreg kutyával összehaverkodni. Viszont az utolsó kiscica aki odakerült nem igazán tartozik a jól nevelt házi kedvencek közé.

Ő is szobatiszta, ezzel nincs gond, de mindent, ami az útjába kerül, szétszed. Az öreg kutya is fél tőle, így a hát a lakás két legtávolabbi pontján kell tartani őket. Ezt a kiscicát egyébként még nagyon apró korában találta keresztanyám, mert az anyja feltehetőleg elpusztult, és ő pedig egyedül ott maradt a virágoskert egyik bokrának tövében. Egy kismacskát nagyon nehéz életben tartani, állandó felügyeletre szorult és két héten keresztül négy óránként etetni kellett. Nehéz feladat volt, de úgy tűnt sikeresen megbirkózott vele. Ám mivel a nagymacskák ellökték maguktól, ezért a viselkedésében szinte semmi macskára utaló nincsen. Legtöbbször úgy játszik, akár egy kutya. Valószínűleg ennek köszönhető az is, hogy minden dolgot, amit csak ér, szétrág.

Nincs ez másként a nyílászárókkal sem. Nem sokkal azelőtt cserélték le az ablakokat és az ajtókat az egész házon, hogy a kiscica odakerült volna. Korszerűbb lett az ablakszigetelés, plusz új köntöst kapott az egész ház. Keresztanyám balszerencséjére azonban a macska nem tudta értékelni a drága ám hasznos változtatásokat. Amint kicsit nagyobb lett a cica, mindent megtett azért, hogy egy unalmas, lakásban töltött tavaszi napon valahogy kijuthasson. Először a műanyag ablaknál, majd a műanyag ajtónál próbálkozott, de sikertelenül, mert nem tudta kikaparni magát. Ám a nyílászárókon remekül lehetett látni kitartó próbálkozásának eredményét, ugyanis egy kotorékeb sem tudta volna jobban megmunkálni a műanyagot.

Azóta is van, hogy kaparja az ablakokat, és sajnos eddig nem tudtunk semmi jó megoldást találni. Gondolkodtunk, hogy egy kisállat csapóajtót felszereltetünk a bejárati ajtóra, de azzal az a gondja keresztanyámnak, hogy ha kintről is nyitható, akkor simán bejöhetnek a kinti, kóbor macskák is. Megpróbáltunk azzal érvelni, hogy az ajtót tehetnénk csak belülről nyithatóra is, és akkor befele csak akkor lesz alkalma visszatáncolni a cicáknak, ha már a gazdi is otthon van. Sajnos ezt a megoldást kegyetlennek tartotta, de nem tudom mennyivel jobb az, ha kifele sincs szabad mozgása.

Valakinek esetleg van más használható ötlete a probléma orvoslására? Vagy van tapasztalata a kisállat ajtókat tekintve, amit megosztana velünk?