Az elhagyott szerszámok története

körkefe, nyomatékkulcs, dugó

körkefe, nyomatékkulcs, dugó

Tegnap azt látom, hogy az egyik drágám valami fényes izével játszik. Előtte lent volt az udvaron, gondoltam, hogy ott szedett össze valamit. De nem volt túl bíztató a kinézete és a hang sem, ahogy rágta, úgyhogy gyorsan megnéztem, mi is az. Hát egy körkefe volt az. Nem az, amivel a hajadat szárítod be, hanem amit műhelyekben láthatsz. Jó, kis érdes szálakkal. Egy kicsit mérges lettem, mert gyanús volt, hogy a fiúk múltkori „tanítsuk meg a kutyát, szerszámot visszahozni” akciójának keretén belül maradt lent az udvaron.

Le is szaladtam, hogy megnézzem, leselkedik-e még bármi hasonló a kutyákra. Találtam a bokrok alatt elrejtve nyomatékkulcsot. Gondolom, ezt a kutyák vagy nem találták meg, vagy a fiúk már megunták a játékot, és egyszerűen elfeledkeztek róla, hogy ezt is kivitték. De a dugókulcs készlet még jobban meglepett, azt egy fa ágára eszkábálták fel. Kinek jutott ez eszébe?! Kérdem én…

Mindenesetre, mivel a fiúk nem voltak otthon, hagytam nekik egy kedvesen vicces, de mégis picit dorgálós üzenetet, hogy ha lehet, takarítsák fel maguk után a kis játékuk maradványait, mert nem biztos, hogy jól sül el, ha valamelyik másik háziállat, vagy akár megint az én kutyám megtalálja. Másnapra eltűntek a kint hagyott szerszámok, az ajtóm előtt pedig egy csoki hevert, amit bocsánatkérésképpen értelmeztem. 😉