Kisállat klinika, napelem inverter

Senkinek nem kívánom az utóbbi hétvégét amit átéltünk. Kedvencünket Bettit a kutyánkat elütötte az autó. Szerencsére nem pusztult el, de nem volt egyszerű…

A kedvencek

Emlékszem, mikor Bettit meghozta a párom ajándékba. Mindig is szerettem volna egy spánielt, rajongtam értük. Az első karácsonyra, amit a közös házunkban töltöttünk el, akkor kaptam. Mint a mesében, a fa alatt a nagy doboz, persze árulkodó volt, mert az akkor 8 hetes Betti igen csak nem szerette a bezárt dobozt, és ugatott folyton. Emlékszem alig vártam, hogy levegyem a dobozt, és kiszabadítsam. Ő pedig a helyes sötét szemeivel nézett rám, és agyon nyalogatott a hős tettemért. Így indult a mi közös utunk.chihuahua-624924_640

Persze sokan elfelejtik, hogy a kedvenc nem csak akkor kedvenc amikor szeretni kell, simogatni, és hogy nem csak abból áll hogy leviszem sétálni. Főként az utóbbi miatt nem is akartunk addig kutyát amíg nem kertes házban leszünk. Itt kinti és benti kutya egyaránt. Ha akar akkor bent van, de lehetősége van arra is, hogy kimenjen. A garázson keresztül jönni menni tud, a nyakörve segítségével, ahogy épp a kedve tartja. Én azon a véleményen vagyok, hogy négy fal közé állat nem való.

Állatok bezárva

A minap le is döbbentem teljesen azon, amit olvastam az újságban. A cikk egy férfiról szólt, aki a panelban állatokat tartott. Rendesen szárnyast, mint egy falusi házban. Komolyan, azt gondolom, hogy embereknek elmegy a józan esze. Ilyet megengedni, vagy hogy megforduljon a fejében. Bár van aki kismalacot visz haza, és neveli mint egy kiskutya, ehhez is lenne pár gondolatom, de inkább most nem megyek bele.

Komolyan, hol jó egy nagytestű állatnak ha be van zárva? Mondjuk egy német juhásznak, vagy egy labrador, vizsla…akik mind mozgás igényes kutyák, és nem a panelben szeretnének élni, ha lenne választási lehetőségük.

A család

Betti érkezése után talán 3 évvel úgy döntöttünk, hogy igazi családot alapítunk, és szép sorban jöttek a gyerekek is. Nálunk a kutyánk is olyan volt, mintha a gyermekünk lett volna. Őt is szerettük, ha beteg volt, orvoshoz vittük, ugyan úgy mintha mi lettünk volna azok.

Ezt sokan nem teszik meg sajnos, és elfeledkeznek róla. Tudom, nem olcsó az, ha beteg az állat, de pont ezért kell felelős állatartónak lennünk, és ezt is vállalni akkor maikor úgy döntünk, hogy valamilyen állatot vásárolunk. Te felelős állattartó vagy?

A hétvégi események

Nem is igazán tudom, hogy hogyan történt, vagy mi ütött Bettibe. Azt gondolom, hogy öregszik szegény, és már sokkal jobban kell vigyáznunk rá. Persze nem csak ő volt a hibás, de a dolgon már mit sem változtat sajnos.

A történet lényege, hogy szegényt elütötte az autó, persze minek is kellene lakott területen belül ötvennel közlekedni. Az ember ment vagy nyolcvannal is szerintem, és persze amikor mi észrevettük, már a kanyarban volt, meg sem állt. Szegény kutyám egy darabig sírt, aztán némán tűrte. Azt sem tudtam, hogy mit csináljak, hova vigyem. A szomszéd városban tudtam, hogy van egy állat kórház, de soha nem voltam még ott, fogalmam nem volt hova is kell mennem, na meg ahhoz sem, hogy egyáltalán mozgathatom e? Segítek neki, vagy többet ártok? Végül arra jutottam Ádámmal a férjemmel, hogy egy lepedő segítségével megpróbáljuk együtt felemelni, és úgy a kocsiba tenni.

Óráknak tűnt a várakozás a klinikán. Már mindent elolvastam a falon lévő információs plakátokon, fel alá járkáltam, és tördeltem a kezeimet. Ádám próbált meg nyugtatni, bár tudta, hogy igen nehéz lesz. Még szerencse, hogy a gyerekek pont most nem voltak otthon, hanem a nagyszülőknél voltak. Legalább rájuk nem volt most gond, nem lett volna még energiám velük is foglalkozni ebben az állapotban.

Újságokat lapoztam, cikkeket olvastam, vagy csak címeket nézegettem, mint a napelem inverter. Szerintem fel sem fogtam hogy miket néztem. Végül az orvos szakította félbe a lapozgatásomat, és nyugtatott meg, hogy nem lesz semmi gond, felépül a kutyánk.

Gondolatban semmi jót nem kívánok annak az embernek, aki nekiment a kutyámnak, elütötte, és cserbenhagyta. Igaz ma már túl vagyunk a nehezén, remélem több ilyen nem lesz.