Testápolóval a tacskókért

Nagy dilemma volt, végül legyen-e közös kisállat.

Én vidéki lányként mindig jószágokkal voltam körülvéve, számomra nem volt kérdés, szeretnék-e otthonra valami kis élőlényt. Férjemmel fél éve laktunk közös házban, egy kicsi, aranyos kertes házban Budapest külvárosában.

Bence ugyanakkor mindig is lakásban lakott ezelőtt, a szülei allergiásak voltak az állatok szőrére, és bár ő nem örökölte ezt, a bőre érzékenységén kiütközött a dolog. Néha kiütéses volt, kipirult a karja, ha megálltunk a közeli parkban a kóbor cicákat etetni, tutujgatni kicsit. Kipróbáltunk mindenféle kezelést, szedett vitaminokat, gyógyszert is kipróbált néhányat, krémeket, testápolókat is alkalmaztunk az érzékeny területeken, de egyiknek sem volt semmi haszna, sőt, inkább rontottak a helyzeten.

Aztán sürgős megoldást kellett találni a helyzetre, mert karácsony előtt néhány nappal, a nagy hóviharban találtam egy kiskutyát. Tacskókeverék lehetett, nagyon apró volt, reszketett a nyakáig érő hóban – nem toporogtam előtte sokáig, fogtam a kihűlt testet, és a kabátomba bugyoláltam. Úgy mentem haza, hogy egészen féltem Bence reakciójától, nem tudtam, tolerálja-e majd a kis állatkák, legalább addig, míg találunk neki új gazdit, vagy valami jó helyet.

Bence minden várakozásomat felülmúlta. Aznap hamarabb ért haza, mint én, és forró teával várt, meg meleg fürdővel. Törölközőt borított a fejemre, amikor megérkeztem kocogó fogakkal, és simogatta a vállam, hogy csituljon a testem reszketése.

Aztán előbukkant a kabát alól az a bárgyú tacskófej. Bence először kicsit hátrahőkölt, aztán elöntötte a melegség a tekintetét, és kivette a kezemből, a fejemről a törölközőt le, és a kutyát kezdte el törölgetni vele. Nekem előjött az aggodalmam, hogy te jó ég, most jól összefogdossa a kicsit, aztán kijön a kezén megint a viszketés, ő meg megnyugtatott, hogy rendelt kábé egy hónapja az aquamundi.hu-ról egy testápolót, szuper eddig, tele van telítetlen zsírsavval meg vitaminokkal, és teljesen natúr, nem tartalmaz mesterséges adalékot, csak növényi összetevői vannak. Kipróbálta, elment a szomszédhoz minden nap, mióta használja, megsimogatta az ottani cicát meg a Józsit, a farkaskutyát, és semmi. Teljesen rendben van a bőre. Lehet, hogy éppen ezek a vitaminok hiányoztak.

Egész este a kiskutyával aludt, engem majdnem le is túrtak az ágyról. Ennek ellenére azért boldog voltam, hogy a kicsi lény maradhat legalább éjszakára. Aztán másnapra is. Végül Bence közölte, hogy beleszeretett, és Mandarinnak nevezte el, és nem adhatom oda senkinek, mert ez most már az ő kutyája. Minden reggel fölkelt, bekente a kezét, a nyakát azzal a testápolóval, és tényleg semmi baja nem lett a kutyaszőrtől. Hazaért, lezuhanyozott, bekente magát megint, és levitte Mandarint sétálni. A kutya meg is szerette egészen, engem már figyelembe sem vett egy idő után, ignorált, néha úgy éreztem, kiközösítenek, de amikor Bence magához húzott és puszit adott a homlokomra, hogy megnyugodhatok, még mindig én vagyok a felesége a körülmények ellenére, olyankor a tacskó is rám mászott, hogy megnyalogassa a fülem hegyét.

Mindenesetre a testápoló nagyon jól bevált, a természetes anyagok, amelyeket tartalmazott jótékony hatással voltak a férjem bőrére, és elegendő vitaminhoz és energiához is jutott a megfáradt, agyonkezelt bőrfelület is. Az lehetett a baj, hogy túl sok olyan szappant és anyagot használt annak idején a sérülékeny bőrrétegre, hogy még az eredetinél is jóval érzékenyebbé vált, bántották az idegen anyagok – az Aqua Mundi shea vajas testápolója a természetes illóolajokkal viszont sokat javított a helyzeten, szóval végül is kiderült, hogy Bence valójában nem az állatszőrre allergiás, hanem ezekre az agresszív vegyületekre.

Azóta többször újrarendeltük már a testápolót, sőt már szappanra is beruháztunk. A kiskutya igazán hálás lehet…